Szerző: Dr. Csátaljay Zsuzsanna áfa-szakértő, jogász
Kétrészes cikkünkben az ÁFA 365 Klub keretében feltett kérdésekből válogattunk egy csokorra valót, amelyekről úgy gondoljuk, hogy közérdeklődésre számot tartó problémákra hívják fel a figyelmet.
Kérdés: Számlakorrekció esetében mikor kell helyesbítést alkalmazni (egy bizonylattal korrigálni) és mikor kétbizonylatos érvénytelenítést? Például egy összegelütés esetén muszáj helyesbítő számlát kiállítani, vagy kétbizonylatosan számlahelyesbítés is történhet?
Válasz: Az áfatörvény nem tartalmaz kötelező előírást, hogy mikor kell, illetve mikor lehet kétbizonylatos (stornó + új számla) és mikor egybizonylatos (módosító számla, számlával egy tekintet alá eső okirat) számlahelyesbítést alkalmazni. Elvileg bármikor lehet bármelyiket alkalmazni, az a lényeg, hogy a helyesbítő számlák az eredeti számlával együtt helyesen tartalmazzák a gazdasági eseményt, és ha a helyesbítés eredményeképpen adókötelezettség eltérés keletkezik, azt az áfatörvény által előírt időpontban (csökkenés esetén a kibocsátó a 153/B. § szerinti időpontban) vegye figyelembe. Mivel a két számla együttesen minősül módosító számlának, a stornó és az új számlán is szerepeltetni kell az eredeti számla számára történő hivatkozást. (Az új számlán csak abban az esetben nem kell megjeleníteni az eredeti számla sorszámát, ha az eredeti számlát téves vevő felé állították ki, vagy az eredeti számla hibás voltát kiküldés előtt felfedezik, így nem kerül kiküldésre.)
Kétbizonylatos számlahelyesbítésnél fontos arra is figyelemmel lenni, hogy a stornó és az új számla együttes hatását kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy ha például ellenérték-csökkenés történik (például a 100 csökken 80-ra), és ezt egy stornó számlával és a csökkentett adatokat tartalmazóan egy új számlával kezeljük, akkor az helytelen eljárás, ha a stornó számla alapján a teljes korábbi ellenértéket (a 100-at) a korrekciós számla kibocsátásának időszakában vesszük figyelembe csökkentő tételként, míg a 80-at önellenőrzéssel visszatesszük fizetendőként az eredeti időszakra. A helyes eljárás az, hogy ilyenkor csak a két bizonylat együttes hatása, azaz a kettő különbözete, a 20 szerepel az áfabevallásban csökkentő tételként a korrekciós számla kibocsátásának áfabevallási időszakában. Ezért ha az adókötelezettség módosul a helyesbítés eredményeképpen, célszerűbb az egybizonylatos megoldást választani.
Kérdés: Áfaarányosításkor (amikor TAM tevékenységet is végez az adóalany, azaz adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet is végez), ha személygépkocsi nyílt végű lízinget vesz igénybe az adózó, ahol az 50 százalékos diktált levonási tilalmat alkalmazza, akkor kell-e tovább arányosítani a fennmaradó 50 százalékot a TAM bevételek miatt, vagy sem? És ha tételesen el tudja különíteni, hogy a lízingelt járművet csak az adólevonásra jogosító tevékenységéhez használja, akkor hogy alakulna az adólevonás?
Válasz: Igen, tovább kell arányosítani a tárgyi mentes/adóköteles tevékenység között, mert az 50 százalékos diktált levonási hányad alkalmazása csak a tételes levonási tiltást oldja fel. Ha esetleg tudná tételesen igazolni, hogy kizárólag adóköteles tevékenységhez használja a járművet, tehát tárgyi mentes tevékenységét nem szolgálja (ami nem annyira életszerű), akkor nem kellene tovább arányosítani.
Kérdés: Cégünk tulajdonosa 100 százalékban egy önkormányzat. Feladatainkat közszolgáltatási szerződés keretein belül végezzük, amelyre havi ellentételezésként áfás számlát állítunk ki, amiket 91. bevételekbe könyvelünk. Kérdésem az, hogy az összeg nagyságára tekintettel – kb. 5 milliárd forint – mi ezt kaphatnánk támogatásként is, vagy a szerződés jellegére tekintettel (közszolgáltatási szerződés keretében az önkormányzat tőlünk megrendeli) csak számla ellenében tudjuk megkapni. Kaphatnánk mi a finanszírozás teljes összegét támogatásként, és akkor nem keletkezne áfa?
Válasz: Sajnálatos módon nincs lehetőség számla és áfa nélkül kapni a támogatást. Ez a támogatás ugyanis szolgáltatás megrendelése ellenértékének minősül az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése és a 259. § 6. pontja szerint és a 65. § alapján adóköteles adóalapot képez. Ahogy Ön is írja, a társaság közszolgáltatási szerződés alapján feladatot végez, amely feladatot az önkormányzat rendeli meg. Ennek ellentételezése a juttatott pénz, amelynél adójogi szempontból nem az elnevezés mérvadó (az, hogy támogatásnak hívják), hanem a tartalomnak van jelentősége. Jelen esetben szerződéses kötelezettség áll fenn az önkormányzat felé ennek a tevékenységnek a végzésére, amelynek ellenértéke a támogatás.
Ezzel megegyezően foglalt állást az Európai Bíróság is egy magyar ügyben, a C–182/17. sz. Nagyszénás Településszolgáltatási Nonprofit Kft. ügyében. Ennek az ügynek a tényállása szerint a Nagyszénás Kft. szintén 100 százalékos önkormányzati tulajdonú kft. volt, és szintén közszolgáltatási szerződés alapján végezte a tevékenységét, az önkormányzatot jogszabályok alapján terhelő közfeladatait látta el. (Ott a tevékenység egyébként lakás‑ és ingatlangazdálkodást, a helyi közutak kezelését, karanténkártevők irtását, szúnyoggyérítést, parkkarbantartást, a közterületek és egyéb zöldfelületek fenntartását, dögteleppel kapcsolatos és gyepmesteri feladatok ellátását, valamint piacfenntartást foglalt magában.) A tevékenység végzésének finanszírozására évente visszatérően kompenzációban, támogatásban részesült az önkormányzattól. Ez a támogatás a működési költségeit finanszírozta. Viszont a kft. nem állított ki számlát, és nem fizetett áfát a támogatás után, amit az adóhatóság adóhiányként megállapított. Az Európai Bíróság végül kimondta, hogy helyes volt az adóhatóság megállapítása, ugyanis ez a kompenzáció adóköteles szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül, amit így ki kellett volna számlázni és áfát kellett volna fizetni utána.
Kérdés: Az Áfa tv. 10. § c) esetről van szó, ha a bank elárverezi az ingatlant. Ugye ez is két ügylet, mint a bizományosi értékesítés (de ez egyébként polgári jogilag is kettő)?: ilyenkor az adós (aki most, tételezzük fel, adóalany) és a bank között ingatlanértékesítés történik a példa szerinti 120 pénz erejéig teljesen? Vagy 100 követelésmérséklés (kötelezettség-csökkenés), és 20 ingatlanértékesítés? Az áfakulcs miatt érdekes kérdés, hogy ha például nem tette adókötelessé az ingatlanértékesítést az adóalany, akkor TAM lehet, de ilyenkor a teljes ügylet (120) TAM, vagy csak a 20? Ez összetett ügylet, és egymásba olvadnak az adóalapok? Vagy ez FAD-os eset?
Válasz: Az Áfa tv. 10. § c) szerinti ügylet az áfa szempontjából két ügylet: adóalany adós és a bank között az egyik, a bank és a vevő között a másik. Valóban hasonló a bizományhoz. Az adóalap a következőképpen alakul: az adós 120-ért adja el az ingatlant, abból 100-at követelésmérsékléssel fizet meg neki a bank (hiszen a 100 értékű követelése az adós irányában megszűnik), és 20-at pénzzel fizet. Tehát az ingatlanértékesítés ellenértéke mind a 120. A 142. § (1) bekezdés f) pontja szerint mind a 120 fordított adózású, ha építési telekről, új vagy félkész ingatlanról van szó. Ha építési teleknek nem minősülő beépítetlen ingatlan vagy félkésznek vagy újnak nem minősülő beépített ingatlan az ügylet tárgya, akkor ha nem választott adókötelezettséget az adós az ingatlanértékesítésre, akkor mind a 120 tárgyi mentes. Ha adókötelezettséget választott, akkor mind a 120 fordított adózású.
Kérdés: Áruátengedést követő ellenőrzés során többlet vámértéket és többlet importáfát állapított meg a vámhatóság 2025. júliusban egy eredetileg 2022-es vámeljárás tekintetében. Közvetett vámképviselő járt el az ügyben, így a fizetendő áfát a vámképviselőnek kell bevallania önadózás keretében. A módosítást nem az adózó, és nem is a vámképviselő kezdeményezte, a NAV hivatalból végezte el ellenőrzési eljárás keretében. Az eredeti 2022-es vámeljárásnál volt érvényes importáfa engedményezés, így az áfalevonást is a vámképviselő érvényesítette. A 2025. júliusi módosító vámhatározatot helyesen hogyan vallja be a vámképviselő? Az eddigi gyakorlat szerint a módosításokat a módosító határozat kelte szerinti áfabevallásba tette be a módosítási különbözet értékével a vámképviselő mind fizetendő, mind levonható oldalon. (Volt több ellenőrzés is az elmúlt években, nem kifogásolta a NAV ezt a gyakorlatot.) Azonban a 2025. márciustól életbe lépett új szigorítások kapcsán felmerült olyan eset, hogy jelenleg az adózó nem megbízható státuszú, és a partnerellenőrzés alapján adókockázat merül fel az esetében, tehát jelenleg nem lenne érvényes az áfalevonási jog engedményezés. Hogyan tudja a vámképviselő ezt a 2025. júliusi áfabevallásában helyesen bevallani? Vagy ezt az esetet helyesen az eredeti határozat időszakát érintő áfaönellenőrzés keretében kell és lehet csak bevallani? Amennyiben megbízható adózó az importőr, úgy a módosító határozatra vonatkozóan bevallhatja a fizetendő áfát és érvényesítheti az áfalevonási jogot a vámképviselő a 2025. júliusi áfabevallásban a korábbi engedményezés alapján? Vagy mindenképp a mostani bevallásban kell a fizetendő áfát bevallania a vámképviselőnek, a levonási jog pedig marad az importőrnél?
Válasz: Az Áfa tv. 64. § (2) bekezdése szerint ha az importált termék vámköteles (mint a jelen esetben), akkor a teljesítésre és a fizetendő adó megállapítására a vámbefizetésekre e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell alkalmazni. A szerint pedig a többlet vám kivetésekor keletkezik annak erejéig a vámfizetési kötelezettség. Ennek eredményeképpen a többlet import áfát is a többletet kivető (nem az eredeti) vámhatározat kelte szerinti bevallásban kell figyelembe venni. Ugyanebben az időszakban keletkezik az importáfa önadózás keretében a levonási jog is az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése szerint.
Azonban a közvetett vámjogi képviselő részére engedményezett levonási jogot érintő, 2025. március 1-jétől hatályos szigorítás hatályba léptető rendelkezése a következőképpen rendelkezik: „368. § E törvénynek az egyes adótörvények módosításáról szóló 2024. évi LV. törvénnyel megállapított 129. § (1) bekezdés c)–e) pontja, 129. § (1a)–(1d) bekezdése, (4)–(6) bekezdése, valamint az egyes adótörvények módosításáról szóló 2024. évi LV. törvénnyel módosított 129. § (2) bekezdése az ezen rendelkezések hatályba lépésének időpontjában érvényes, közvetett vámjogi képviselet ellátására vonatkozó szerződésekre és az azok alapján történt importálásokra is alkalmazandók. Ilyen esetben a 129. § (1) bekezdés e) pontja szerinti partnerellenőrzést első alkalommal annak a hónapnak az utolsó napjáig kell elvégezni, amelyben a hatályba lépést követően első alkalommal történik importálás.”
Tekintettel arra, hogy a hatályba léptető rendelkezés szerint a partnerellenőrzést a hatálybalépés időpontjában is fennálló szerződésekre is csak akkor kell elvégezni, ha a hatálybalépést, azaz március 1-jét követően történik az importálás, álláspontom szerint a leírt esetben még a régi szabály szerint kerülhet sor az adólevonási jog engedményezésére. Ennek az az oka, hogy ugyan a többlet kivetés már a hatálybalépést követően történt, az importálásra azt megelőzően került sor. Ennek eredményeképpen véleményem szerint az adó levonására annak ellenére is jogosult a képviselő, hogy a partner nem megbízható adózó.
Összefoglalva: álláspontom szerint a többlet áfát a többletet kivető határozat (tehát a mostani, módosító határozat) kelte szerinti bevallásban kell figyelembe venni mind fizetendő mind levonható adóként a képviselőnek, annak ellenére, hogy a jelenlegi szabály szerint nem megbízható adózó a partnere, tehát a mostani importálás esetén nem lenne lehetőség a levonási jog engedményezésére.
Kérdés: Egy alanyi adómentes cég esetében, akinek 1-es az adószáma, és régiségek kereskedelmével foglalkozik, nem kell megfizetni a különbözeti áfát sem, amíg nem éri el az árbevétele a 12 millió (2025-től 18 millió) forintos alanyi mentes értékhatárt? Mi úgy gondoljuk, hogy addig nem áfaalany, így a különbözeti áfa sem vonatkozik rá.
Válasz: Megerősítem értelmezését. Az alanyi mentességet választó adóalanynak különbözeti adózással sem keletkezik áfakötelezettsége, tehát még az árrésre esően sem kell megfizetnie az áfát. (Azt azért érdemes leszögezni, hogy az alanyi mentes is adóalany, csak a státuszánál fogva adómentességben részesül. De a kérdés és a válasz lényegén ez a tény nem változtat.) Nincs jogszabályi akadálya ugyanis annak, hogy az Áfa tv. XVI. fejezet 2. alfejezetében szabályozott ügyletet végző, azaz a viszonteladó alanyi adómentességet válasszon. Amennyiben az adóalany a különbözeti adózási mód alkalmazásáról az alanyi adómentesség választását megelőzően nem mondott le, az alanyi adómentesség választása az e különös adózási módról való lemondást is jelent. Az alanyi adómentességgel egyidejűleg a különös adózási mód nem alkalmazható, az adóalany ezen ügyletei is adómentesek az alanyi adómentességre tekintettel. Ugyanis az alanyi adómentesség hatálya alatt az adóalany minden szolgáltatására, termékértékesítésére kiterjed alanyi adómentes minősége (azaz adófizetésre nem köteles, előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult, a kiállított számláiban adót nem háríthat át), kivéve azokat az eseteket, melyekben az áfatörvény kifejezetten kimondja, hogy az adóalany nem járhat el, vagy jogosult nem eljárni alanyi adómentes minőségében.
Mivel az adóalany alanyi adómentes minősége – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – viszonteladói tevékenységére is kiterjedő hatályú, továbbá figyelemmel arra, hogy az alanyi adómentesség hatálya alatt az adóalanytól adófizetési kötelezettség csak az áfatörvényben kifejezetten meghatározott esetekben követelhető (melyek közé nem tartozik az adóalany viszonteladói tevékenysége), kizárt, hogy az alanyi adómentesként bejelentkezett adóalany alanyi adómentes minőségével párhuzamosan adófizetési kötelezettséget teljesítsen az áfatörvény viszonteladókra vonatkozó szabályai alapján.
Kérdés: Az alanyi áfamentesnél a 2025-től hatályos új szabályok szerint a külföldön teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások ellenértéke beleszámít-e a mentességre jogosító értékhatárba?
Válasz: Nem számít bele. Annak ellenére, hogy az Áfa tv. 188. § (3) bekezdésében már nincs külön kiemelve a külföldön teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások ellenértéke az alanyi mentes értékhatárból, azonban a 188. § (1) bekezdésének felvezető szövege alapján – miszerint csak az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti ügyleteket, azaz a belföldön teljesített termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat kell eleve is beleszámítani az alanyi mentes értékhatárba – szükségtelen a külön kiemelés.
Ha tetszett a cikk, ossza meg másokkal is!